 |
A változás fontos!
Miazhogy! ....oppá....akarom mondani, természetes összetevője az életnek, hogy bizony arcbőrünk változik. Most ne foglakozzunk azzal, hogy petyhüdt lesz, esetleg szarkák lábalnak át és hagynak nyomokat. De annál inkább betesz bizony, hogy a szőrzet meg-megjelenik arcunkon, és máris rontja a kisfiús, enyhén hamiskás mosolyunkat, melyre úgy jönnek a szavazók, mint szüreti mustra a darazsak. Ez esetben aztán elkerülhetetlenül odaállok én borotválkozás céljából a nagy megmérettetés elé. A Tükör. Ez az a hely, ahol farkasszemet szoktam nézni magammal. . nem vagyok gyakorlott ebben. Mindig én vesztek. Nem bírom sokáig ezt az okos és bölcs tekintetet. Tehát, gyorsan borotválkozom.
Ölel Orbicsek! |
|
Ahogy a dakoták is mondják, aki kapcsolni tud, az fényt hoz az életünkbe!
Ez a mondás a dakota villanyszerelőket idézte meg sötét téli áramszünetes éjszakákon, amikor még a prérifarkasok is elhallgattak az energiaínség miatt, mert újra előkerült a szárított bölénytrágya, hogy fényt, meleget és romantikát hozzon az életünkbe, meg akkora bűzt, amit szerencsétlen farkasok sem bírtak ki.
Sosem voltam távolságtartó. Az olyan kellemetlen elfoglaltság Még a kalaptartó, és mértéktartó is jobb. Mindig tartani a távolságot, nem lehet letenni még egy vacak cigi szünetre sem, na, ez nem az én világom.
Én vonalasnak számítok. A 100 lépés olyan, mint a 77 magyar népmese, vagy a 7 fejű sárkány, vagy az 1-et mondok, 2 lesz belőle. Dakota-országban van egy mondás (Figyelem dakotamondás érkezik! Kérjük a pénztárcákra, és épp eszükre vigyázzanak! A szerk.), "Aki száz lépést tesz meg egy ugrás helyett, az nem távolugró, hanem futó".
Bölcsek ezek a dakoták, főleg atlétikában és lovaglásban. Önöknek, mint egyszerű népeknek kötelességem, mit kötelességem, küldetésem, utat mutatni. Másikat. Amit én köveztem ki. Jóakarattal. Ami hazavisz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!
Láthattátok saját szemetekkel, hallhattátok saját fületekkel, hogy nem érdemes a számokkal kukacoskodni.
„Aki számot vet, demagógiát arat”, mondja a középszlovák közmondás jobboldali változata. Számoljanak azok, akiknek a tetteikkel kell számolni, mert majd mi számoltatjuk el őket, és akkor nagy lesz a számvetés, és számtalan esetben, számos számkombinációra számíthatunk.
A lényeg, hogy nincs az a szám, amit ne lehetne egy kis ideológiával a javunkra, vagy ellenfeleink kárára fordítani.
Ahhoz, hogy a parlamentben dolgozhassunk, hovatovább, végezhessük küldetésünket, három út járható. Egyéni képviselőként, listás képviselőként vagy az ott dolgozó civil, vagy egyenruhás személyzetként.
Az első módszer nem vált be, mert sajnos a visszamaradt pártállami struktúrában nevelődött választópolgárok még nem ismerték fel a bennem rejlő óriási távlatokat, bármily kicsiny is volnék, testi valómban. A Listás választás az igazi, hiszen itt a program viszi be a pártot és képviselőit az őt megillető helyre, tétre, befutóra. Oda-vissza. Mint a szakma öreg rókája (nem azért, mert vörös volnék) a vezető listahelyen sokkal előkelőbben festek, mint holmi egyéni választókerület agyon plakátolt utcáin. Hiányzik nekem akkora dicsőítés, hogy mindenhonnan én nézzek, félszeg kisfiús szívdöglesztő mosolyommal a polgárokra? Nem, nem hiányzik, mert az így is megvan.
Az autóbuszokon, amelyek a Nemzeti Konzultációra szállítják stábunkat, nem azért van elöl a "KÜLÖNJÁRAT" tábla, mert más utakat járunk, hanem , hogy ne lepődjenek meg a buszváróban állók, amiért nem szállhatnak fel rá, annak ellenére, hogy egy irányban megyünk!
Természetesen van köpönyegem, de csak a rosszakaróim terjesztették, hogy azt használják a FIDESZ központban ventillátorként az elromlott klíma berendezés helyett. Az ember, főként én, időnként változtathat a véleményén, hozzáállásán, és akár a világnézetén is. A világ változik, és vele változom én is.
Mindenesetre, a káosz elmélet alapján a pillangó-effektust figyelembe véve, nem lehetetlen a feltételezése, de én arra gyanakszom, hogy a hurrikánt okoztam. :-) (lásd felül azt a kisfiús kis mosolyt)