|
Mese Orbán Viktor országjárásáról.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, egy traktoros.
Viktornak hívták a derék mezőgazdasági gépkezelő szakmunkást, akit még annak idején, a gonosz varázslók idejében, külföldi oskolába is elküldtek, hogy megtanulhassa a szakszerű ekézést.
Viktornak volt egy szomszédja, Szomorúszemű Jóska, akivel gyakorta meg hányták-vetették, a világ dolgait. Mondá egyszer, az egyre szomorúszeműbb Jóska, Viktornak:
-Elég legyen mán a henyélésből, asszonyszoknyán való üldögélésből! Itt az ország elvadulva, és nincs aki rendbe tegye az alulművelt felét. Ne heverész pamlagon, ha az ország ugaron!- adta ki a jelszót.
Mit volt, mit tenni, Viktor kért öt napra való hamuba sült pogácsát, néhány icce, tokaji sajáttermést és batyuba kötötte az Országjáró aktuális számával, ami egy túrázónak elengedhetetlenül fontos iránymutató és segédeszköz, ha megszorul egy gazdabokorban.
Csettintett régi jó társának, a szolgálati Audinak, ami boldogan indította be henyélésben kis híján beállt motorját!
-Irány az égalja! -adta ki a jelszót Viktor- De legalábbis Pocsaj. -bizonytalanodott el egy pillanatra, majd megerősítette szívét és elindult.
Ment-mendegélt, hét határon és két órán keresztül, mikor is, egyszer csak az Úr háza került elébe. Nosza bement és tett egy kis fogadalmat, hogy avat Ő még templomot, ha addig él is. Cserébe csupán néhány apró kívánsága van, amit majd a legközelebbi nagygyűlésen mond el, hogy mindenki hallhassa, és nehogy az Úr letagadja, esetleg. Ezután, alighogy elindult tovább szerencsét keresni, bizony mondom csoda történt.
Találkozott egy gazdával, aki rögvest behívta portájára, nem rettenve vissza az újságíró siserahad tülekedésétől.
-Na, fiam! Nálam három óra egy esztendő! Beállsz-e szolgálni? -szólt a nagygazda.
-Be én! -rikkantotta Viktor, hiszen látott ő már működő mezőgazdaságot, még azelőtt, mielőtt Torgyán barátjának adta egy ebédért cserébe.
-No Fiam, az lesz a feladatod, hogy a jószágot szemmel tartsad, nehogy ezek a dologtalan firkászok lenyúljanak valamit.
A fizetséged meg egy igazi, finánc nem látta házi pálinka, meg a hírnév, hogy nálam szolgálhattál.
A fele gazdaságom nem adom, mert az a banké, a lányom meg pláne, mert már átvette a szomszéd gazda fia, feles művelésbe.
Megörvendett Viktor e szavak hallatán, hiszen hites társának is van birtoka, amin szóló szőlő, és csengő állami támogatás terem. Mivel hősünk már nős, így neki is bőven elegendő a felesben való leányhasználat.
Maradt hát, mivel befele jövet látott egy FIDESZ traktort, és aki a FIDESZ-t szereti, hát rossz gazda nem lehet.
Megszemlélt hát mindent, és a három óra leteltével, sok száz fotó elkészültével, ismét útra kerekedett, immáron a helyi korcsmáros felé, aki köztudomásúan nagyon vendégszerető, főleg ha az előre fizet a rendezvényért.
Fel is díszítették hamar a tornatermet, leporolták a negyven élve ott díszelgő transzparenst, miszerint "munka, otthon, biztonság", meg aktualizálták a régi "Az ellenség lehallgat" feliratot "hallgassuk meg egymást" -ra.
Hiába, változnak az idők, meg a lehallgatási szokások.
Viktor csodálkozva nézte, amint összegyűlt nép alig akar hinni a szemének amiatt, hogy Ő itt van, pedig a Parlamentben jobban fűtenek. Kérdezte őt a nép, az istenadta, erről, meg arról, meg egészen másról is, amire türelmesen, néha sajnálkozón válaszolgatott, hozzátéve minden mondatához: �Sajnálom, de nem tudok segíteni�. Ez a mondat már a Köztársasági Elnök Úrnál is jó kifogás volt, mikoron, ippeg heveny kormányváltási lázban szenvedett az ország. De aztán a láz elmúlt egy furcsán odakerülő Gyurcsány, kéz és politikus rátétellel.
Mindenesetre, javasolta az egybegyűlteknek, hogy alakítsanak köröket, no nem gabonát, mert az csak az ufológusok díjazzák, hanem gazdásat, meg az sem baj, ha faluparlamentet hoznak létre, ugyanis lehet, hogy az helyettesíti az igazit, ki tudja tán érdemes kipróbálni. No meg azért az sem lenn baj, ha polgári műszakot szerveznek a jobboldal támogatása érdekében.
Azzal, hogy Viktor átvágott a pocsajiak földjén, és egyúttal átvágott néhány arra érdemes zsurnalisztát is, továbbindult sosem látott földek, sosem látott emberek közé, zászlajára írva a jelmondatot:
Ismerjük meg egymást, vagy legalábbis ismerjetek meg engem!
Ment, mendegélt hű audijával és éppen arra gondolt, hogy rögvest meglátja az acélvárost, mikor elépenderült hű fegyverhordozója és PR-os apródja, Philipp!
-Nem addig a! Főnök!
-Hanem meddig?- lepődött meg Viktor
-Mi meddig? - lepődött vissza a kérdezett.
-Ami nem addig. -értetlenkedett Viktor, pedig büszke volt, hogy Ő milyen megértő tud lenni, de ez nem az a perc volt és úgy tűnik sokáig nem is lesz az.
-Hát a kocsi! Most meglovagoljuk a nosztalgiahullámot, és vonatra ülünk.- tervezett egy hatalmas képzavart, veszett gyorsasággal a PR apród
-Nem zsenant az?
-Mitől lenne? Kádárnak még sajátja is volt!
-Ha most krumplileves lesz az ebéd, akkor inkább lemondok mesehősi beosztásomból, és visszamegyek államügyekkel foglakozni. -próbált Viktor részvétet ébreszteni maga iránt.
-Na, az ugyan nem lesz, mármint részvét, de zöldbableves, meg pörkölt az igen! -Vágott vissza feltét nélkül Philipp.
-De én azt nem annyira szeretem, a zöldbab például szeleket csinál, én meg nem szeretném még egyszer a "Fényes szelek" idejét átélni. A pörkölttől is elszokott a gyomrom már, egy jó polgár, kímélően étkezik.
-Nos ezt azért megoldottam, Főnök! Visz magával két titokzatos táskát, amiben a házigazdák ajándékai lesznek, olyasmi, mint kaviár, homár, füstölt lazac, tokaji aszú. A panelházból meg úgyis kizárjuk az újságírókat.
-Jól van, csak menjünk már, mert, még egy perc és Bigfater belefárad a meseírásba, és itt maradok félúton Pocsaj és Szolnok között.
(azért ez nem volt szép tőled, gondolom, mint meseíró, és bosszúból későbbre halasztom a folytatást...tudom, visszaélek a helyzetemmel de a mese és a hatalom birtoklása ilyen kegyetlen.)
Bigfater (Még visszajövök!!!)
S, lőn.
El is indult Viktor a nagyváros rengetegébe, megkeresni a legnagyobb bakterházat, ahonnan a vasútra lehet szállni. Ment, mendegélt, ám egyszer csak megállították.
-Uram, nem kér egy Fedél nélkülit? Csak 100 forint.
-Nem köszönöm!
-Akkor csak néhány forintot...
-Momentán, sajnos apróm sincs.
-Akkor egy darab követ.
-Azzal véletlen jól vagyok eleresztve. Tessék!
-Na, szerencséd, hogy volt nálad kődarab, különben kőbálvánnyá változtattalak volna...
-Azt meg hogyan? kérdé Viktor.
-Hát én vagyok Meloccó Miklós szobrászművész! Ha Szent István koronázását megszobortam, a tied már igazán semmiség lenne. Tehát, itt van egy varázsos kődarab, és ha szükséged van segítségre akkor hajítsd el és én azonnal ott termek és csinálok egy térplasztikát belőle.
Átvette a követ Viktor és indult tovább az útjára fejcsóválva:
-Nahát egy szobrász követ ad nekem, mikor van elég otthon is! De! Ha elteszem, és szerzek hozzá pár darabot, akkor még saját kőbányám is lehet. -ábrándozott el Viktor.
Ment, mendegélt ábrándozás közben, és ismét az útjába sodródott valami. Egy hal.
-Jé, egy aranyhal.- csodálkozott el Viktor- most visszadoblak az akváriumodba.-
-Köszönöm! -rebegte a halacska, amint vízhez jutott a kopoltyúja. - És most a három kívánság!
-Mondjad. -legyintett Viktor, hiszen megszokta, hogy aki csak szóba áll vele, az állandóan kér tőle valamit, valamiért.
Ki zsíros állást, ki zsírmentes kolbászt, ki koffeinmentes kávét, ki pedig, demagógmentes beszédet.
-Én csak annyit kérnék tőled, -mondta az aranyhal- ha bajba kerülsz, akkor dobd a hátad mögé ezt a halpénzt, és én majd ott termek, hogy megúszhasd a helyzetet.
-Hogyan tudnál Te segíteni a megúszásban? -kételkedett Viktor, pedig megszokhatta volna már, hogy amelyik aranyhal tud beszélni és pénzt osztogat, az más csodákat is végrehajthat.
-Hal volnék, vagy mifene, az úszás minden csínja-bínja a kisujj...izé uszonyomban van -válaszolt az aranyhal. -de ne társalogjunk itt túl soká, mert még feltűnik valakinek, hogy egy volt miniszterelnök itt tátog az akvárium előtt.
-Nos akkor, hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! -búcsúzott Viktor, mert nem akarta a halat megalázni azzal, hogy nem a jól megszokott formulával köszönjön el.
(a mese folyamában előfordulhatnak olyan megmagyarázhatatlan, csodás fordulatok, melyek csakis arra szolgálnak, hogy a szerzőnek ne kelljen logikai összefüggéseket kitalálni és leírni azon oknál fogva, hogy úgysem kap érte egy vasat sem, akkor meg minek törj magát)
Viktor éppen felszállt a miskolci villamosra ( ez ilyen helyszínátugrós trükk volt, mert a vonatozást unalmasnak találom, bár viccelődhetnénk azzal, hogy Viktor az utolsó peronról integetett a lemaradt utasoknak és újságíróknak, de nem lenne igaz, mert az ablakból integetett.) és erősen megkapaszkodott, mert olyan látvány tárult a szeme elé ami a legedzettebb politikusok szívét is megremegtette volna.
Uram! Ne hagyj el! (itt a jobb érzésű és gyenge idegzetű olvasók takarják el a szemüket, vagy váltsanak át egy közepesebb horror olvasására megkímélve magukat a feszültségtől) (jut eszembe, a feszültséget úgy is elkerülhetik, ha nem nyúlnak konnektorba). Na tehát! Figyelem!
Jött a jegyellenőr!
(Jött a fiam is, aki beleolvasva a történetbe, azonmód kezdeményezte, az ellenőr esetét hagyjam ki, mert:
ad 1. a topik nem korosztályozott,
ad 2. és akkor bizony beperelhetnek engem, a hamvas lelkek megrontásáért, vagy kényszeres mozgások kiváltásáért, esetleg maradandó mentális sérülések miatt. Még rosszabb esetben, vakolatlekaparás miatt nekem kell fizetnem a javítási munkákat és a manikűröst is, mert erre nem terjed ki a háztartási biztosításom)
De! Tehetem ezt az igen nagyérdemű olvasóval? -kérdem én!
Nem!
Nem tehetem, hiszen a nagyérdemű, hatalmas energia befektetéssel, időt sem kímélve, megtanult olvasni, drága pénzen számítógépet vett, előfizeti az internetet, amit megtanult használni, és mindezt azért, hogy olvashassa ezt a történetet.
Nem vinne rá a lélek, hogy e történet hiányosan kerüljön a szemük elé, és nem élvezhetnék azt teljességében, bármilyen szörnyű epizódszereplők is kerülnek színre. Döntöttem! Jöhet az ellenőr! De majd csak később, amikor ismét ráérek.
Jött a jegyellenőr!
Megjelenését, baljós előjelek sokasága előzte meg.
1, A Tömegközlekedésiek Mindenható Ura (TMU) hosszas fejtegetésbe kezdett, hogy milyen sok a potyautas, ezért emelni kell a jegyárakat, a bliccelők büntetési tételeit, valamint az Ő éves jutalmazását.
2, Felvételt és tanfolyamot hirdettek, jegyellenőri állások betöltéséhez.
3, Szupernóva-robbanás történt a Hattyú csillagképben.
4, Varga néni isiásza is kiújult, márpedig az a jegyellenőrök zsákmányszerzési idejével szokott jelentkezni
...és végül de utolsósorban:
5, Sztentori hang harsant az akkor még gyanútlan, a baljós előjelekre fittyet hányó utazóközönség feje fölül: -Jegyeket, bérleteket, ellenőrzésre kérjük felmutatni!
Viktor hátán végigfutott a hideg. Oda-vissza. Mert retúrhideg volt.
-Micsoda erő, dinamika és fenyegetés rejlik az ilyen hangban. Ilyen ember kellene majd a belügy élére, ha egyszer újra én leszek a király, az ász, a megasztár, a csúcsragadozó, a miniszterelnök másodszor is, először a Nagy Váltás óta! Hej! -fonta gondolatait mint a csabai kolbászkerítést, miközben a végzet, egy jegyellenőr képében(ez gyakori előfordulási formája a végzetnek. a szerk.) megállíthatatlanul közeledett.
A kötöttpályás tömegközlekedési eszközön olyan csend támadt, mint amilyen egy parlamenti felszólalás alatt például sosem. Még a mobiltelefonok is reszketve összekucorogtak és a világért sem hívták volna fel magukat egy Lagzi Lajcsi nóta megszólaltatásával.
A jámbor, utazó nép, mint nád hajolt félre a cserkelő elől, kinek villogó szeme cikázva járt prédára lesve.
Viktor állt a vártán, ülőhely híján, és várt. Tudta ez most nem tréfa, holmi vita a parlamentben, itt nem segít az obstruálás, de még csak egy sajtótájékoztató sem, amelyben bejelenthetné a személyes megtámadtatás tényét. Egy pillanatra elábrándozott, hogy nemrég egy találkozón, valami Gyurcsány nevű éppen soros miniszterelnöknek éppen a biztonságról beszélt. Legközelebb idesorolja a jegyellenőrök elleni hatékonyabb fellépést is, vagy besoroztatja őket a adóhivatalba. bármelyiket teszi, az hasznos lesz.
-Jegyeket és bérleteket kérem felmutatni! -a hang szinte csak suttogás volt és mégis, csattant mint a beszéd végi poén.
-Bocsánat! De mi az a jegy?- kérdezte Viktor megilletődve
-A jegy az, ami helyettesíti a bérletet.- jött a válasz azonnal.
..é...é..és mi az a bérlet? - kérdezte másodszor is Viktor, pedig nem volt hozzászokva.
-A bérlet egy végtelenített jegy, kedves barátom, de ide az egyikkel, mert itt nem tudod kidumálni magad, mint FIDESZ Elnök a 2002 -es választási vereségből.- jegesedett el az ellenőr hangja.
-Sanyi!! -hasított a felismerés és a migrén Viktor agyába.- Pintér Sanyi! Te itt?
-Pszt!!! Nehogy feladjál már!! Itt ismert és félt ember vagyok, ha kiadod a titkomat elvesztem, mint ceglédi kislány a Gyurcsány utcájában! -rettent meg Sándor, pedig tőle az olyan távol állt, mint L. Csaba a mesterlövésztől.
-Jaj!! Csak azt ne. Mikor meghallottam az esetet elöntött a sárga irigység, ilyen PR szakemberek nekem miért nem voltak? -fájlalta Viktor a lemaradást és az ujját, amit odacsípett a kapaszkodószíj.
Ekkor hirtelen egy kis robajjal, mint egy varázslatos kis manó, közöttük termett PR Philipp.
-ÁLLJ!! Megállj!! Csak a testemen és a kétmilliós Kossuth-téri résztvevő testén keresztül! -hősieskedett.
-Megkéstél! Itt állok jegy nélkül, még szerencse, hogy jó barát az ellenőr polgártárs.
-Bocsánat főnök! Tessék!!
-Mi ez?
-A menetjegye. Ezt kezeltesse inkább, mint az idegeit!
-Na, jó! Mi lesz a program további része?
-Nos, miután körbevillamosoztuk Miskolcot�
-Körbeeee?
-Ühüm! Megmutatjuk magunkat, hadd lássák, hogy tudunk mi azonosulni a mindennapi emberekkel. Ezért is béreltem ki ezt a járatot mára.
-Kibérelted? Akkor meg minek a jegy, meg az ellenőr, meg a többi?
-Valóságosnak kell tűnnie nem? Na meg a művészi szabadság, az önmegvalósítás, az smafu?
-Jól van na, gyerünk arra a találkozóra.
-Máris- derült fel PR Philipp -Megállás!! Nőegylet megálló! A járat nem megy tovább!!
Viktor éppen csak leszállt és máris találkozott egy vénséges vén anyókával.
-Jó napot öreganyám! -üdvözölte illemtudóan
-Öreganyád a térgyed kalácsa -méltatlankodott a megszólított. -Én vagyok a Kudlik Juli és csak sminkem sikerült rosszul, de mindjárt javítunk rajta, csak meg kell várni a sminkeseket.
-Bocsánat Öreganyám - javított Viktor -mert világéletében udvarias gyerek volt, viszont roppant dekoncentrált.
|
